Somlai Gábornak hívnak, 1976.03.10.-én születtem. Nehéz szülés volt, anyám megszenvedett értem. Keskeny szülőcsatornán széles fej haladt keresztül. Ennek következtében vízgyülem keletkezett a fejemben. Mivel nem szoptam és mindig sírtam ez után vizsgáltak meg és csapolták le a vízgyülemet. Serdülő korban bizonyítottan e miatt lettem epilepsziás. Születésem után nem tudtak hova rakni az orvosok. Vizsgálgattak. Anyám kórházba járt szoptatni, közben otthon várta az 1 éves lánya és természetesen a férjet is kényeztetni kellett. Szóval pörgés volt ebben az időszakban az élete. Kórházban valami jó fertőzést megkaptam amitől lázas lettem.
Későn tanultam meg járni. Adottságokból kifolyólag és amiatt mert ahol éltem ott tudtam “fókázni”. Fejemet felemelve a hasamon húztam magam. Elköltözésünk után a szőnyegpadló hatására rá voltam kényszerülve, hogy felegyenesedjek. Fülemmel nagyon sokáig probléma volt, sűrűn jártunk felszúratni. Aztán só, borogatás, infralámpát is bevetettek a szüleim. Ezt szerettem.
Egyet nagyon hamar tisztáztak velem a szüleim. Semmi színesítés nem volt az életemben. Gyerek egyen homokot, ilyen elvben neveltek. Nővérem nevelése és az én nevelésem között nem volt különbség. Inkább az, hogy ami neki már nem volt megengedhető az nekem megengedhető kategória volt. Érme másik oldala, hogy bizonyos dolgokat kisajtoltak belőlem. Pl. átlagnál erősebb fizikum. Fekvőtámaszozásban és biciklizésben merült ki. Amit tudok, hogy nagyon nem akartam megtanulni úszni, de aztán apám megtanított. Nyakába kapaszkodtam és úgy úsztunk. Úszó suli csődöt mondott. Úszási teljesítményem csúcsa 5,2 km-es Balaton átúszás volt.
Bölcsőde és az óvoda eltelt. Óvodáért és a bölcsődéért a szüleimnek meg kellett harcolniuk. Oviban WC-zni úgy tudtam, hogy az egyik WC-hez dobogót építettek. Ovis napok úgy néztek ki, hogy reggel leadtak este felvettek. Ovis időszakban a fülemmel sűrűn voltam beteg. 4 év alatt végeztem el. Iskolaérettlenség miatt a nagycsoportot ismételtem. Hamar megtanultam, hogy a hülyékkel hogyan kell bánni. Magyarán leégetni a közösségben. Emiatt nem bántottak. Mindent elviseltem csak a törpézést nem. Törpe szóval középiskola után barátkoztam meg. Eddig tartott míg megtanultam a sértéseket lepattintani és a csuklóból való tüzelést.
Ilizarov módszer. Rám bízták a döntést. Oroszországi kapcsolatunk miatt “hamar” kiderült, hogy Kurgánban lehetőség van a csontok meghosszabbítására. Lelevelezték. Gondolom azért sem ugrottak bele mert születésem után megtudták milyen az amikor hosszabb ideig kórházhoz van kötve a gyerek. Felnőtt fejjel olvastam a Kurgáni naplót. Nem ettől döglik a légy. Valójában egy nagy cuminak tartom ezt az Ilizarovot az összes végtagon. Dokihoz az első kérdésem az lenne, hogy Te megműtenéd mind a négy végtagján a gyereked? Korrekciós műtétnél más a szitu. Máskülönben az alapvető történet nem változik. Ugyanúgy nem lesz “akadálymentes” a mindennapok, ráadásul megnéznek. Ha jó nő vagy akkor azért 🙂 Szerintem a csajoknak ez nagyobb szívás. Hiúságuk miatt. Van olyan ember aki “csak” az égési sérülései miatt tiszta “depi” lesz az egész életén keresztül. Érdemes megnézni az USA-béli honlapokat. Milyen lehetőségek és megoldások, ajánlások vannak ott. Ha meg már megtörtént az eset, akkor is tudomásul kell venni, el kell fogadni ahogyan kinézel. Visszacsinálni nem lehet. Véleményem szerint Ilizarov egy esztétikai műtét. Lényeg a lényeg érezd jól magad a bőrödben! Tóth István 65 cm-rel teljes értékű családi életet él. Voltam Budakeszin. Rákérdeztem a hogyanra, miértre, következményre és az és-re is. Majd ha nem tudok lábra állni akkor nyúljanak hozzám.
Epilepsziával kapcsolatban sűrűn járok kórházba. Látom az ottani emberkéket, szándékot, ügyintézést, munkamorált. Szüleim nagyon sokat segítettek a gondolati világomat helyrehozni. Elvittek “játszóshoz” pszichológushoz. Játszottam, ő meg valamit kérdezett. Az maradt meg bennem, hogy abban az időszakban tanultam meg végiggondolni a napomat. Nem szerettem a kérdéseire válaszolni.
Barátaim nem nagyon voltak. Sőt! Óvodától kezdve Általános végéig valójában Béci volt a barátom. Zárt kerti cseresznye lopástól, nagyítós gyújtogatáson és cigizésen át mindent megtettünk ami tiltva volt. Lakótelepen mindenki ismert csak én nem ismertem senkit. Valami rosszat tettem, a szüleim hamarabb tudták meg, mint ahogyan én elmondtam volna. Egyszer a játszótéren félresikerült a lépcsőn való leugratás. Volt egy kis agyrázkódás és óriási vérzés. Szomszéd házban élő anyuka kapart össze és az ölében vitt haza. Szüleim első látásra azt hitték kiment a szemem. Hajamtól kezdve az arcomon át pólómig minden vérben úszott.
Általánosban összes tornaórán részt vettem. Zsámoly ugrás volt a kivétel. Persze azon se mikor 45 percig a sportpályán futtattak mert rosszul viselkedtünk. Szorzótáblával, nagyon megszenvedtem, szüleimmel együtt. Általános elvégzésével Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolájába vettek fel. Általánosban pályaválasztási tanácsadóba küldtek. Tanácsadó futószalagosra, hülyére vette a szüleimet. Menjen a gyerek tahóképzőbe. Szóval Szakmunkás Iskolának akkor se láttak jövőt a szüleim. Könnyű szakmunkával a mai fejjel én se látok semmilyen járható megoldást. Szövő, órás?
Munkahely keresés. Nekem se ment könnyen. 1 évi munkahely keresés után felvettek egy megváltozott munkaképességűeket alkalmazó céghez. Mai napig itt dolgozok. Menet közben azért nyitott szemmel jártam, de semmi érdemleges dolog nem jött szembe. Hogy hogy fogyatékosokkal dolgozok? Azért mert idővel rájöttem, hogy a Magyar társadalomban fogyatékos kasztba vagyok sorolva. Különösen úgy, hogy tapasztaltam milyen a fejlettebb társadalmakban és milyen Magyarországon a mássághoz való hozzáállás.
Emelt szintű családi pótlék. 18 éves koromban tudták meg a szüleim, hogy a születésemtől kezdve ez járt volna. Szóval 1 évig kaptam az emeltszintű családi pótlékot. Ez is úgy derült ki, hogy a szüleim munkahelyén valaki felhívta a figyelmüket, hogy nekem ez járna. Valójában Magyarországon a szociális hálót érintő kérdéssel kapcsolatban csak arra kapsz választ amit kérdezel. Többi olyan mintha számodra nem is lenne. Sőt! Akinek a lehetőségeket, jogszabályokat ismernie kellene az nem ismeri vagy tárt karok és elfogyott a költségkeret. Jobb esetben írj a TB-hez méltányossági kérvényt. Esetleg a tudatlanságából kifolyólag elhajt. Még úgy is ha te tudod, hogy neked alanyi jogon jár csal. pótlék. Asztalverés hiányában ne számíts semmi jóra. Szóval állammal szemben Madách sztori. Keresztkérdések után kiderül, hogy az orvosok pókereznek velem. Alapvetően boldog volt a gyerekkorom. Visszaemlékezve nem járt helyettesíthetetlen lemondással ez az időszak. Mindennapjaimban nem zavar, sőt nem is éreztem hátrányát, hogy máshogyan nézek ki mint a többi gyerek. Ami nem ment, ott türelmetlen voltam vagy kértem, esetleg segítettek. A szülők és ahol mozogtam az a közeg elfogadott. Nem szerettem, vagy inkább szokatlan volt magamat teljes tükörképben látni. Utólag viszont jónak tartom, hogy sokszor láttam magamat. Így legalább volt elképzelésem miért neveznek törpének. Szüleim mindent megtettek, hogy ne érezzem magam hátrányos helyzetben.
Csajozás. Ez gáz a köbön. Semmi gyerek-, diák-, felnőtt szerelem. Csak nyálcsorgatás. Mindent meg lehet oldani, helyettesíteni, de ezt nem, pont. Aztán megtört a jég. Sokadik, sok sokadik, sok sokadikának a sokadikjára szembejött a nagy Ő. 26 éves koromban történt mindez. Addig nulla azaz semmi. Csak reménytelen vagy egyoldalú történetek. Zsinórban történő elutasításokat én nem tudtam feldolgozni. Szerintem művész az aki feldolgozza.
Karrier. Filmes karrier Bese Sanyihoz fűződik. Bejelentkeztem statiszta közvetítő irodához. Amit kiközvetítettek azt elvállaltam. Jó pénznek és élményként fogtam fel az egészet. Alkatom miatt alkalmaztak. Szerencsére nem ebből kell megélnem.
Múlt. Belsőleg szívásnak éltem meg, míg más szemében nem volt az. Törpe növés + epilepszia. Egyik kiegészíti a másikat. Gyerekkoromtól kezdve az öngyilkosokat gyávának tartottam. Én nem vagyok gyáva, úgyhogy öngyilkos se. Pedig lejátszottam többször is. Rásegítettek a filmek is. Aztán jött a Csernobili katasztrófa. Legjobb öröm a káröröm: Mindenki megszívta! Boldog voltam. Ettől a ponttól kezdve nem gondoltam az öngyilkosságra. Hanem “gondolbeszéd”-ben “kapd be” volt az általános. Kimondására +10 évet kellett várni. Addig nyeltem.
Jelen. Jelszavam: gondolatilag rendbe lenni és felszínen maradni. 12 éve beálltam a mókuskerékbe. Mindennapjaim nem különböznek az átlagtól. Fiatalkori megkülönböztetésre immunis lettem. Valójában ha van, akkor már észre se veszem. Amiben azt hittem, hogy megkülönböztetést azt ma másképp látom. Valamilyen szinten mindenkit cumira vesz az élet. Olyan sinus görbe. Az nem mindegy hogyan éled azt meg.
Jövő. Mindig azt mondták, hogy fő vonalakat, állomásokat állítsak fel. Idáig amit valójában szerettem azt elértem, csak évszám nem stimmelt.:) 30 éves fejjel már túlsúlyban van a valójában mint a szeretném elérni.
Végszó. Lényeg az, hogy elfogadjad a gyerekedet olyannak amilyen. Saját magukat tanulják meg elfogadni és szeretni. Gyereket meg kell tanítani, hogy a belső értékekre figyeljen. Nem tudsz teljesíteni akkor ha negatív énképed van magadról.